Minden városnak vannak olyan nehéz szociális helyzetben élő lakói, akikről a többség keveset tud, vagy a számukra “láthatatlanok". Budapesten a Gubacsi út és az Illatos út által körülhatárolt terület, egy olyan fizikai- és társadalmi szempontból is elszigetelt városrész, amelynek a története, egykori lakóinak élete kevéssé él a köztudatban.

foto@Ferencvárosi Helytörténeti Múzeum

Az elmúlt évtizedekben a Dzsumbujról leginkább megbélyegző jellegű történetek terjedtek el. Számos budapesti lakos soha nem is hallott az egykori, IX. kerületi háztömbökről, amelyeket 1937-ben, az akkori nyomortelepek felszámolása céljából építtetett a székesfőváros az Illatos úton. A kialakítása idején a négygyermekes, munkahellyel rendelkező családoknak 28 négyzetméteres kislakásokat utaltak ki, közös használatú mosókonyhákkal, fürdő- és illemhelyiségekkel. A szűkös lakóterek, a folyamatos ki- és beköltözések, illetve a gyakori nélkülözés új és olykor kifejezetten kreatív életstratégiákra ösztönözték az itt lakókat.

A konfliktusokról, devianciáról szóló híradások már a háztömbök megépítésének évében hírhedt környékké tették a Dzsumbujt, holott sokaknak ez a ferencvárosi peremtelep jelentette az otthont. A Dzsumbuj felszámolását 2005-ben kezdte meg a IX. kerületi önkormányzat; a bontás során a lakókat fokozatosan kiköltöztették, az egykori három épület helyén álló üres telken már semmi sem őrzi a volt lakóközösség emlékét. Az Illatos út régi lakói ma Budapest különböző pontjain, agglomerációs településeken és vidéken élnek. Sokan közülük szívesen elfelejtenék a Dzsumbujt, mások jó emlékeket őriznek róla.

Hogyan emlékeznek vissza az Illatos úton töltött évekre és a kitelepítésükre? Hordozzák a stigmát és továbbra is nehéz körülmények között élnek, vagy javultak az életkörülményeik? Milyen a kiköltöztetett emberek élete ma?

fotó@Erdei Krisztina

A város peremén című interaktív városi emlékezetkutatás a Dzsumbuj történetét és élményanyagait dolgozza fel mélyinterjúk, film- és fotódokumentációk, illetve közösségi programok formájában. A projektet az Artopolis Egyesület (PLACCC) szervezi, a Norvég Civil Támogatási Alap akciópályázatának keretében valósul meg. A szociológusokból, szociális szférában dolgozókból, fotósokból, videósból, grafikai tervezéssel és színházzal foglalkozó budapesti fiatalokból álló kutatócsapat hajdani lakókkal és helyi szervezetek munkatársaival dolgozik együtt a közösségi események és egy weboldal létrehozásán.

A projekt megvalósításához többen önkéntes munkával járulnak hozzá. Közreműködésüket elsősorban a Dzsumbujhoz fűződő személyes kötődésük, szakmai elköteleződésük és a tudatos, aktív társadalmi felelősségvállalás ösztönzi. A tíz, főként egyetemista önkéntes a kutatásban, az interjúk elkészítésében és a programok lebonyolításában vesz részt. A projekt egyik célja, hogy a Dzsumbuj egykori lakóit bevonjuk a programokba. Ennek keretében két olyan fiatal önkéntes is részt vesz a munkában, akik a Dzsumbujban nőttek fel: a közreműködnek a programszervezésben, a közösség aktivizálásával segítik A város peremén projektet.

foto@Ferencvárosi Helytörténeti Múzeum

A kutatófolyamat során összegyűjtött anyagokból kirajzolódnak az identitáskeresés lehetséges útjai, a létbizonytalanságból adódó kérdések, az új kihívásokkal, új környezettel való szembesülés és az ezekkel kapcsolatos megoldási kísérletek.

Szeretnénk, ha nem merülne feledésbe az egykori Dzsumbuj, minél többen megismernék a több mint hét évtizedig fennálló telep történetét. Célunk, hogy a volt lakók életének részletes bemutatásával – több esetben a részvételükkel –, a személyes történeteik révén is feleleveníthessük a Dzsumbuj mindennapjait.

fotó@Erdei Krisztina

A 2016. április 17. és 27. között, két egymást követő hétvégén és egy szerdai napon megrendezendő, ingyenesen látogatható eseménysorozat célja, hogy részletes képet és ismeretanyagot adjon a Dzsumbujról, az eddig többnyire megbélyegzett vagy éppen romantizált, “rejtegetett” városrészről.

fotó@Erdei Krisztina