A szó története
Dzsumbuj és gettó – két szó rövid története1
A város peremén kezdeményezés közös olvasókörei során sokszor előkerültek a Dzsumbujt övező stigmák és előítéletek. Bár tudni véltük, hogy a Dzsumbuj szónak önálló jelentése is van, nem ismertük az eredetét, és azt, hogyan vált az Illatos úti lakótelep ragadványnevévé. Kutatásunk során rájöttünk, hogy a helyet illetően pont ez az elnevezés az egyik legnagyobb stigma.
A következő cikkben arra teszünk kísérletet, hogy a dzsumbuj szó eredetének megvizsgálásával feloldjuk a telephez kapcsolódó megbélyegző elképzeléseket, amelyeket ez a kifejezés is közvetít. Megvizsgáltuk a szó etimológiai eredetét és a lakóteleppel kapcsolatos megjelenését. A cikk második felében a gettó általános fogalmát állítjuk párhuzamba a dzsumbuj kifejezés történetével.
Az Illatos út és a Gubacsi út sarkán álló három, páros háztömböt a megépítése után a helyiek azonnal Darányi-palotának nevezték el, Darányi Kálmán, az akkori miniszterelnök után. A Dzsumbuj elnevezés csak később ragadt a telepre, valószínűleg valamikor az ’50-es évek elején. „Mi magunk találtuk ki valamikor ezt a csúfnevet, hogy Dzsumbuj. De aztán felkapták, és rajtunk ragadt. Szégyenfolt lett a homlokunkon.” – mondta egy ott élő lakó. Juhász Júlia, Híradás a Dzsumbujról2, című könyvében a következőket is idézi egy lakótól:
„a gyerek, ha kell, ha nem, mindig azt hallja még tanároktól is, hogy te ilyen meg olyan ’dzsumbujista’. Mit várhatnak akkor ezektől a ’dzsumbujistáktól’?”
Az, hogy valaki a Dzsumbujban lakik, már eleve meghatározza, hogy a társadalom miként ítéli meg. Ambrus Péter A Dzsumbuj3 című könyvében azt írja, hogy a telep lakói már a kezdetektől fogva kirekesztetté váltak. Az Illatos úti lakóhely megnevezés pejoratív értelmet nyert, és megbélyegezte az ott élőket. A budapesti dzsumbujok közül nagyon hamar az egyedüli Dzsumbujjá vált, amely „elnevezésben ellenséges előítélet-rendszer nyert megfogalmazást. Ez ugyan a szegényeket nem érte teljesen váratlanul, de volt benne számukra valami szokatlanul új is: lakóhelyük puszta ténye mindnyájukat egységesen megvetett és kitaszított kisebbségi létbe kényszerítette, ami a ’rongyos’, de ’tiszta’, ’tisztességes’ szegényektől – azaz saját fajtájuktól is – mint még azoknál is megvetendőbbeket elkülönítette, sőt szembefordította velük. Ez a kisebbségi lét hamar alapélménnyé vált.”
Ambrus ezen a helyen utal arra a folyamatra, amikor egy létező szót a környezete új tartalmakkal ruház fel, és (kisbetűs) főnévből, (nagybetűs) tulajdonnévvé válik, ezzel pedig önálló és új jelentést kap. Valószínűleg a dzsumbujt korábban is használták szegénytelepek (gettók) megnevezésére, de az általunk tárgyalt lakóépület hozzávetőlegesen 10–15 év alatt „kisajátította” ezt a kifejezést, és – ahogy látni fogjuk – a környezete önálló „áletimológiai” magyarázattal ruházta fel.
Ennek a folyamatnak az egyik első, hivatalos nyelvi dokumentációját Kis Tamás: A magyar katonai szleng szótára< című könyvében található.
dzsumbuj (1980–89) fn ritk 1. Gazos terep; dzsindzsa. 2. Rendezetlen állapot, körülmény, felfordulás; kavar 2. (Az adatközlő Lentiben volt katona 1985–86 között). [← Dzsumbuj ’Budapesten a Ferencvárosban az Illatos út és a Gubacsi út sarkánál található hírhedt városrész’].
Szabó Edina: A mai magyar börtönszleng 1996–2005 című disszertációjában már önálló szócikként jelenik meg a Dzsumbuj mint tulajdonnév, és (téves) etimológiai magyarázat is tartozik hozzá.
Dzsumbuj fn ritk Budapesten a IX. kerület egyik hírhedt lakónegyede.
[ált.=Bpest IX. ker. Kén utca és Vágóhíd környéke, 1930. Dzsungel + lebuj.]
Az etimológiai magyarázat – miszerint a Dzsumbuj kifejezés a dzsungel és a lebuj szavak keverékéből jött volna létre – pusztán spekuláció. A tévedés azért terjedhetett el, mert a szó eredetének informális tárgyalásakor sokan és sokszor hangoztatják. Ennél a magyarázatnál már tetten érhető a pejoratív, előítéletes, a szegénytelepekre jellemző közgondolkodás általánosító jellege. Konkrétabban: a szegénytelepekre a rendetlenség, átláthatatlanság (dzsungel) és a bűnözés, prostitúció (lebuj) jellemző. A tévedését javítva a szerző végül ki is vette ezt a szócikket a később megjelent könyvéből (A magyar börtönszleng szótára).
A dzsumbuj (főnévként, kisbetűvel) szót eredetileg bosnyák illetve szerb cigányok használták, valószínűleg az ő vándorlásaik során került a magyar nyelvbe.
dzsumbusz (džumbus) [perzsa->török->szrb/hrv/szln] Vajdaság (bizalmas), Horvátország (bizalmas), Muravidék (bizalmas), jelentése: rendetlenség, (→dzsumbuj)4Az előzőekben láthattuk, hogy a Dzsumbuj szó történetének felvázolásával lehetőleg sikerül megkérdőjelezni azt a megbélyegző viszonyt, ahogyan a Dzsumbujt az Illatos úti lakásokkal – pejoratív felhanggal – azonosítjuk. A következőkben a gettó fogalmának változásán keresztül illusztráljuk, ahogy egy fogalom szintén eredeti jelentésétől elszakadva új tartalmakat nyer, stigmaként egy-egy helyhez tapad.
A gettó szó jelentése helytől és időtől függ, így univerzális használata megkérdőjelezhetővé válik. Vagyis különböző dolgokat jelenthet egyes társadalmi csoportok számára (és ez akár ellentmondásos is lehet a folklór-jellegű, köznyelvi értelmezéssel).
Potta Géza, abaújszinai prímás egyik dala parafrazeál egy régi magyar nótát. A dal eredeti verzióját5 Gubik Mira énekelte 1956-ban, ebben a szöveg így szól: „Bolyongok a város peremén”, és itt a város pereme mint veszélyes környék jelenik meg. Potta Géza verziójában egy éles szócsere történik: „Bolyongok a város közepébe”. A szócsere nem véletlen, a cigányprímás itt jelezni akarta, hogy az ismeretlen, veszélyes városperem, ahol az ember eltévedhet, csupán referencia kérdése: adott esetben a „város közepe” is lehet egy olyan hely, ami veszélyesnek bizonyul.
A GETTÓ SZÓ ELSŐ MEGJELENÉSE
A szó etimológiai eredete vitatott. Annyiban biztosak lehetünk, hogy társadalmi csoportok térbeli elkülönülésére először a XVI. században használták, Velencében. Velence a XIV. századtól engedélyezte zsidó családok letelepedését, de egy szifilisz-járvány után, 1516. március 29-én rendelte el 700 zsidó háztartás elköltöztetését Ghetto Nuovo szigetére6. Az akkor még ismeretlen betegség megjelenését spanyol zsidó családokhoz kötötték.7
A gettó szót ebben az esetben is többféleképpen értelmezik. Egyesek szerint a gettó itt a sziget eredeti nevével van kapcsolatban, ami öntödét jelentett (mivel a szigeten eredetileg egy öntöde volt, a sziget neve pedig az olasz „gettare” szóból származik, melynek jelentése „önteni”). Ebben az esetben a gettó szó utólag, a zsidó családok elkülönítésének történésével nyerte el szegregálással kapcsolatos jelentését, eredetileg nem tartalmazta ezt az síkot. Ugyanakkor más források szerint a gettó szó az olasz „borghetto” kifejezésből ered, aminek egyes számát, a „borgo”, azaz falu vagy község értelmében lehet lefordítani. Amennyiben a szót a héber nyelv alapján vizsgáljuk meg, eredetileg a „get” szótő „elbocsájtó levelet” jelent. Ebben az esetben az elválást már értelmezhetjük egyfajta elkülönítésnek, ugyanakkor nem egyértelmű hogyan változott át ez az eredeti héber jelentés a „kényszerített térbeli elkülönítéssé”, amit ma jelent a „getto”.
Érdemes megnézni, hogy pontosan milyen jellemzői voltak a velencei gettónak. A sziget két kapuját naplementétől reggelig bezárták, hogy a családok ne hagyják el a területet. A felügyelő rendőri hajókat az itt lakó zsidó családok külön adójából finanszírozták, a szigetről munkába járó férfiaknak sárga kört kellett viselniük a ruházatukon, a nőknek pedig sárga sálat.
A korabeli velencei gettó elkülönítése többféleképpen értelmezhető. A térbeli izoláció ellenére találhatunk olyan forrásokat, amelyek a családok védelmét és a vallásos közösség fejlődését emelik ki. Curiel és Cooperman szerint az ott lakó családok nem börtönként tekintettek lakóhelyükre, hanem jóval inkább egy bibliai értelemben vett állomásként az Ígéret Földje felé vezető úton.8 A kívülről érkező elkülönítés erősítette a vallási közösséget – ami például egy olyan, rabbi által kiszabott rendeletben jelent meg, ami az asszimilációtól való félelem miatt megtiltotta a keresztény és zsidó vallású emberek közötti táncot.
Azonban, ha „kívülről” vetünk pillantást a gettóra, akkor látható, hogy a fogalom mai használatának alapját adó negatív sztereotípiák, stigmák és rasszista értelmezések is megjelentek. A térbeli elkülönítés alapja etnikus vagy vallási alapon történik, ahol az elkülönített embereket morális szempontból, kategóriák alapján is megkülönböztetik. Az elkülönítés ilyen módja a külső világban létrejött sztereotípiákra épül, a lakóhellyel szembeni félelem, vagy a zsidó test másságának gondolatán keresztül.
A GETTÓ SZÓ JELENKORI ÉRTELMEZÉSE
A történelem során sok korszakban, helyen és sokféle értelemben használták a fogalmat. Mostani szóhasználatra az Amerikai Egyesült Államokban, az afro-amerikaiak szegregációjára vonatkozó jelentés volt a legnagyobb hatással, így a mindennapokban Magyarországon is elsősorban az onnan származó fogalomhasználat vált meghatározóvá. A roma közösségek kutatói gyakran találkozhatnak amerikai városok elnevezéseivel, amelyek a helyi roma szegregátumokat jelölik egy település vagy falu életében.
A késő XIX. században a gettó kifejezés használata a zsidó lakosság elkülönítése kapcsán gyakorinak számított. Ugyanakkor az Egyesült Államokban is egyre inkább megjelent ez a fogalom, az afro-amerikaiak által lakott területek címkéjeként (olyan történelmi előzmények után, mint a rabszolgatartó társadalom felszámolása, a fekete polgárjogi mozgalmak, az afro-amerikai népesség a déli államokból észak felé történő migrációja). A fogalom használata egyaránt előfordult a társadalomtudományos közegben és a mindennapokban, például a popkultúrában is. Leghangsúlyosabb popkulturális felhasználása a rap-, illetve hip-hop zenében történt. Érdemes egy pillantást vetni a hip-hop előfutáraként számon tartott Grandmaster Flash Message című dalának szövegére, ami jól összefoglalja ezt a jelenséget: „It's like a jungle sometimes”.9
A szegregáció végigkísérte a magyar történelmet. Amíg a holokauszt következtében Budapesten is létezett gettó, a romák szegregációjának történetében a '90-es évekig ritkán találkozunk a gettó fogalmával. „Faluszéli házak” (Schiffer Pál), „cigánytelep”, CS-lakások: a romák által lakott helyeknek megannyi más elnevezése előfordult. A gettó szó Magyarországon is megjelenik a rap zenében, itt azonban egyértelműen az amerikai dalok eszközkészletének átvételéről van szó. Például Dopeman 1997-ben kiadott, 8. kerületi mese című dala egyáltalán nem kérdőjelezi meg Józsefváros gettó voltát: „1980, hat éves voltam mikor a VIII-ba költöztünk. Nem tudtuk, hogy ez a g-e-t-t-o, a gettó. Itt semmi nem jó!”.10
A GETTÓ-FOGALOM HASZNÁLATA KELET-KÖZÉP EURÓPÁBAN
A mi esetünkben a központi kérdés, hogy mennyire alkalmazható a gettó fogalma Kelet-Közép Európában, vagy éppen Magyarországon? Manapság a gettó fogalmával sok helyen találkozunk, nem csak városi környezetben. Jó példa erre a Heti Válasz cikke.11 Itt a lakosságilag is heterogén VIII. kerület ugyanolyan gettóként jelenik meg, mint a szocialista városfejlesztés programja szerint épült Salgótarján egyik kisebb kerülete, vagy az ormánsági Alsószentmárton falu, ahol pedig csak beás cigány családok laknak.
Szintén elterjedt jelenség, hogy a szegény és szegregált lakóhelyeken élők a lakóhelyet jelölő utca, vagy cím megbélyegzettségének ellenére más, nemzetközileg ismert gettók nevét is önmagukra veszik. Így a salgótarjáni Zöldfa utca a helyiek szóhasználata által Chicago néven is ismertté vált.
A fenti példákat több szempontból is vizsgálhatjuk, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a gettó fogalma adott kontextusban hogyan használható, illetve milyen nem szándékolt következményei lehetnek a „gettózásnak”?
Mennyire van létjogosultságunk egy, az Amerikai Egyesült Államokból kölcsönzött fogalommal leírni a magyarországi lakóhelyeket? Mennyire lehet összehasonlítani Alsószentmártont és Chicago-t? Ténylegesen hasonló az élet St. Louisban, mint az VIII. kerületben?
Ezeket a kérdéseket a gettó fogalmának társadalomtudományi alkalmazását bemutatva vizsgáljuk meg.
Egyik lehetséges végpont az, ahogyan Loic Wacquant használja a gettót. Az ő véleménye szerint lehetetlen a világ szegregált telepeit a gettó fogalma alá vonni, mivel ezzel kialakulásuknak és jellemzőiknek különbségei felett szemet hunyunk, homogenizálva a lakóhelyeket: „Ghetto az Egyesült Államokban, banlieu Franciaországban, quartieri periferici (vagy degradati) Olaszországban, problemonrade Svédországban, favela Braziliában és villa miseria Argentínában...”12 Wacquant a chicago-i „fekete gettó” („Black Belt”) kialakulását így írja le: az indusztriális alapú, fordista gazdasági rendszer átalakul egy deregulált, nyitott, szolgáltatás alapú rendszerré; a lakáspolitikában erősödik a szegregáció, a jóléti szolgáltatások visszaszorulnak. Ezek mellett, a bérmunka piac deregulációja az afro-amerikai népességet hozta hátrányos helyzetbe; az ingatlanpiaci folyamatokkal egybejátszó állami lakáspolitikák pedig infrastruktúra-fejlesztéssel tették lehetővé a fehér emberek „elmenekülést”. Wacquant a munkaerő-piaci folyamatok és az állam szerepét hangsúlyozza a gettó kialakulásában. A szerző a gettó kapcsán párhuzamos világok kialakulását írja le, azt mutatja be, ahogy az intézményrendszerek etnikai alapon megkötöződnek és a közöttük történő mobilitási csatornák lezárulnak.
Kritikusai szerint Wacquant egy szociálisan homogén univerzumnak képzeli el a gettót, amit alacsony szervezettség, az állam szűkkörű jelenléte és kivételesen alacsony szintű biztonság jellemez. Ugyanakkor egyes szerzők szerint ezek az állítások a valóságban nem állják meg a helyüket. Mario Luis Small pontról pontra bizonyítja be, hogy sok helyen megkérdőjelezhető az amerikai gettók homogenitása, egymáshoz való hasonlósága, és az állami szereplők kivonulása.13 Fő érve mégis az, hogy ezzel a fajta terminussal, az etnikai elkülönítés és rasszizmus hangsúlyozás ellenére, fenntartjuk és újratermeljük azt a negatív, külső sztereotípiát, amit a gettón kívül lakók használnak – azaz a fogalom ilyen használata maga is megbélyegző. A két különálló világ képével pedig tovább távolítja elképzeléseinket a gettóban élők mindennapjairól.
Virág Tünde a gettósodás kialakulása kapcsán a William Julis Wilson által leírt folyamatok mentén mutatja be az encsi kistérség etnikai szegregációját.14 Az amerikai esetekkel való összehasonlítás jól mutatja, hogy itt inkább az eredmények hasonlóságáról van szó, mint az azokat létrehozó folyamatok párhuzamairól: Magyarországon is gazdasági szerkezetváltás ment végbe, ám ez nehezen azonosítható az Egyesült Államokban lejátszódott folyamatokkal – a végeredmény azonban az alulképzett munkaerő hátrányos helyzete, mely a cigány népesség jelentős hányadát érinti (ennek az egyik oka pedig az etnikai kirekesztettség volt). Virág Tünde a migrációs folyamatok elemzésekor lakosságcseréről beszél, ahol az államszocialista időkben felduzzasztott városok lakói az olcsóbb vidéki lakásokba költöznek, szemben az onnan „elmenekülő” nem cigány, középosztálybeli családokkal. Ugyanakkor, az államszocialista lakáspolitika a „klasszikusnak” mondható „cigánytelep – falu” képet próbálta meg felszámolni integrációs törekvéseikkel.
Nem csak arról van szó, hogy makrotársadalmi folyamatok milyen lakóhelyi mintázatokat hoznak létre, és ezekre mennyire alkalmazható világszerte a gettó fogalma. A szó univerzális kiterjesztése – mely egyöntetűen magas a bűnözési rátákat, társadalmi dezintegrációt és más veszélyeket sugall – megnehezíti ezeknek a helyeknek a megismerését. Ha például Wacquant fogalmát használjuk egy magyarországi, többségében cigányok által lakott településre, az általunk használt kerettel elfedjük a romák és nem romák közötti kapcsolatokat, túlhangsúlyozzuk a két csoport közötti különbségeket, megerősítve azt a sztereotípiát, mely a szegregáció alapjaként szolgál. Erre egy másik példán keresztül Michael S. Stewart15 hívja fel a figyelmet, miszerint az „underclass” fogalmának használata szintén elfedi azokat a kulturális tőkéket amikkel a romák rendelkeznek. Ezek az erőforrások a sztereotip fogalomhasználat által a középosztálybeli többség számára normán kívülivé válnak és ez által láthatatlanná is: „Így aztán ezeknek az embereknek az „underclass” fogalma segítségével történő leírása azért problematikus, mert ezzel túlhangsúlyozzuk a ténylegesen létező különbségeket, és éppen azt az ideológiát reprodukáljuk, amellyel a „cigányok” kirekesztését igazolni szokták (jóllehet, éppen a kirekesztés felelős elsősorban „problematikus” viselkedésükért)” >> HOGYAN TEKINTÜNK A SZEGÉNYSÉGRE?
Összefoglalva tehát, a gettó fogalma nem csak azért használható nehezen, mert elfedi a szegregált telepek kialakulásának egyediségeit, amik hangsúlyosak lehetnek a jelen megértésében. Ezen kívül a gettó fogalma megnehezíti, hogy az ott lakó emberek egyéni erőforrásait, a „többségi” társadalom tagjaival való interakcióit lássuk meg, hiszen ehelyett a gettó „elzártságát” jelentő értelmezését használjuk. Továbbá, a fogalom használata által fenntartjuk azt a stigmát, amit ez a szó több évszázados történelme során összeszedett. Ellenérv lehet persze, hogy másfajta leírások nem hangsúlyozzák kellően az szegregátumokban élő emberek által elszenvedett etnikai, rasszista alapú elkülönítést.
A Dzsumbuj kapcsán a következőképpen alkalmazható a fenti vita. Egyfelől fontos látni, hogy a Dzsumbujba szegény roma és nem roma emberek kerültek különböző társadalmi okokból. Ugyanakkor az a fajta stigma, ami a Dzsumbujt egy gettóként mutatja be – és talán így a külső jelölő által használt, pejoratív Dzsumbuj szó is –, elsősorban a kívülállók értelmezéseit tükrözi. Eképpen elvesszük a lehetőséget, hogy megismerjük az ott élők heterogenitását, integrációs lehetőségeit és valódi életüket, amiket a stigmával csak távolítunk a „többségi” társadalomtól. Remélhetőleg az interjúk által sikerül betekintést nyerni mindebbe, hogy kiderüljön számunkra, ők maguk hogyan értelmezik a Dzsumbujt, milyen erőforrásokat találnak a lakóhelyükön.
1 A cikk megírásában Pulay Gergő nyújtott segítséget melyet ezúton is köszönünk.2 Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest
3 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
4 Mi ilyen nyelvben élünk – szerk: Papp György
5 Mint megannyi korabeli dal, ez is egy olasz sláger importja, ami eredetileg „In cerca di te (Perduto amore)” néven vált ismertté 1944-ben. Ez még színesebbé teszi az dal történetét.
6 Kép a velencei gettóról
7 Haynes, B. and Hutchison, R. (2008), The Ghetto: Origins, History, Discourse. City & Community, 7: 347–352.
8 Curiel, R., and Cooperman, B. D. (1990), The Ghetto of Venice. London, UK: Clare Books.
9 Grandmaster Flash & The Furious Five – The Message (VIDEÓ)
10 Dopeman – 8. kerületi mese
11 Magyarország gettótérképe (válasz.hu)
12 Wacquant, Loic (2008), Urban Outcasts. A Comparative Sociology of Advanced Marginailty. Cambridge: Polity Press. Fordítás: B.L.
13 Small, Mario L. (2008), “Four Reasons to Abandon the Idea of ‘The Ghetto’.” City and Community 7(4):389-98
14 Virág Tünde (2010): Kirekesztve. Falusi gettók az ország peremén, Akadémiai Kiadó, Budapest
15 Stewart, Michael Sinclair (2001): Depriváció, romák és "underclass". Beszélő, 6 (7–8): 82–94.