Élettörténetek



Az interjúkészítésről

Az egykori Illatos úti háztömbök lakóival folytatott beszélgetések kiindulási alapja a narratív interjúzás módszertana volt.

A narratív (életút) interjú elméleti hátterének az a leegyszerűsített alapvetése, hogy az ember élete elmesélhető, összeállhat egy egész élettörténetté. Ahogy az ember változik, úgy ez az élettörténet, az elmesélés is időről időre változhat. Ugyanakkor azáltal, hogy a mesélő személye mindig ugyanaz – aki újrarendezi saját életét –, találhatunk benne állandóságot.

Nem szigorú értelemben vett narratív interjúkat készítettünk, mivel a célunk nem a biográfiai elemzés volt. Ebből a fajta interjú-módszertanból a kérdezés módszerét, a szabadabb meséltetést kölcsönöztük. Az interjúkat minden esetben ugyanazzal a kérdéssel kezdtük: „A Dzsumbujt kutatjuk, és azt szeretnénk kérni, hogy mesélje el az életét!”.

Az interjúzás kapcsán több célt tűztünk ki: egyrészt élettörténeteket akartunk rögzíteni, illetve azt is szerettük volna, hogy az interjúalany szabad teret kapjon és bemutathassa a saját Dzsumbuját, vagyis ne a kérdező által meghatározott kérdések alapján írja le azt. El akartuk kerülni, hogy az egykori lakók az interjúzás során a jól ismert „Dzsumbuj-panelek” keretein belül meséljék el az életüket.

Eddig 20 interjút készítettünk, melyeket kisebb időközönként teszünk közzé; a volt lakók közül többen arccal, keresztnévvel, mások anonim módon vállalták a beszélgetést - ebben az esetben az interjúalany nevét megváltoztattuk. A weboldalunkon olvasható interjúk a teljes élettörténetek rövidebb részletei, kivonatai.

Akit részletesebben érdekelnek az életútinterjúk, írjon nekünk a avarosperemen@gmail.com címre!

További irodalom a narratív interjú témájában:

Gyáni Gábor (2007): A megtapasztalt és elbeszélt múlt. In.: Relatív történelem, Typotex, Budapest

Kovács Éva – Vajda Júlia (2002): Mutatkozás: Zsidó identitás történetek, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest

Ricoueur, Paul (1999): Az Én és az elbeszélt azonosság In.: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, Osiris, Budapest, 373-411.

Tengelyi László (1998): Élettörténet és sorsesemény, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest,

Vajda Júlia (2003): Az élettörténet szövegének szövete, JEL-KÉP (1): 89-99.

Zombori Máté (2011): Az emlékezés térképei, Magyarország és a nemzeti azonosság 1989 után, L’Harmattan, Budapest

„ELJÖTTÜNK IDE, ITT PRÓBÁLTUNK ÚJ ÉLETET”

Volt ott egy mosókonyha, azt mi az ottani lakók összefogtunk, szépen kitakarítottunk, kidíszítettük, vittünk be hangfalakat, erősítőket, asztalokat, székeket, szépen kidíszítettük oszt akkor ment a buli. De azér ... | » |


„Jobb kedvvel mentem haza, és jobb kedvvel laktam ott, mint itt”

De még most is azt mondom, hogy annak ellenére is, hogy roncsautók voltak a ház oldalába, hogy ki volt a szemét dobálva a szemetesből, a konténerből, még annak ellenére is bármikor visszamennék. Ha most mondanák ... | » |


„Az ember a szegénységet nem szégyelli. Csak kellemetlen

Az Illatos utat elnevezték Dzsumbujnak. Én nem tudom, hogy miért lett Dzsumbuj. Mert gyönyörű szép volt, nyírták a füvet, öröm volt kiülni az udvarra, tele volt virágokkal, mikor oda mentem, akkor parkosították ... | » |


„Erre nagyon büszke vagyok, hogy nem kallódtam el”

A folyosóról tök szép volt a kilátás – na, hát idézőjelbe – de nekem tetszett. És akkor onnan esténként néztük a csillagokat meg minden. Mindenki ott kinn volt, és akkor eldöntöttem, hogy hát akkor én leszek kinn a ... | » |


„Az ember elfogadja magában azt a tudatot, hogy neki ez jár”

Valahol jó volt ott, valahol rossz, hogy igen, láttuk a rosszat. Ez tény és való. Ez a rossz része, de a jó meg az, hogy mi tudjuk, hogy honnan kezdtünk, mi nem felejtjük el, hogy mi volt ott és hogy miben éltünk ... | » |